6. fejezet~ A "munka"

Én is 'elvesztettem' a szüleimet, de nem úgy ahogy ő. Nekem még lehet rá esély (ha pozitívan gondolok a dolgokra), hogy lássam őket, de ő már ezt nem teheti meg. Értettem, hogy miért ilyen bunkó velem, de amit nemrég mondott, a szívemig hatoltak: s talán ez is közrejátszott. Belül, most emésztheti valami, valami düh, vagy harag ami miatt ilyen. Nem kedveljük egymást, de néha félretehetnénk az "egónkat" és a büszkeségünket, hogy gondoljunk a másikra. Azaz csak én, hisz' mostanában eléggé elhanyagoltam. Nem akarok vele jó pofizni, de ha valaki elveszít egy embert az életéből, legyen bármilyen a személyisége, az ugyanúgy fáj, mint egy 'normális' embernek !

Ott álltam megdermedve, szavai visszahangzottak fejemben.
Mintha könnyeivel küszködne, szemöldökeit összehúzta, szája lefelé görbült. Gondterhelt !
-Részvétem !-nyögtem fel halkan, s a tenger annál jobban zúgni kezdett. Nem akartam úgy kedves lenni hozzá, még a végén én járnék rosszul: mert mind tudjuk: mindig a jók szívják meg. Sarkon fordulva indultam a viskóba.

~Másnap~

A napsugarak keltettek fel, ahogy besütöttek azon a kis ablakon. Kora reggel hőség volt, szememet megtöröltem, hogy tisztábban lássak. Megint csak magam ébredtem, de abban sem vagyok biztos, hogy Justin velem aludt el. Kerültük egymást minden egyes nap, ő vagy kint aludt, vagy a földön, de az is előfordult, hogy hamarabb elaludtam mint ő: így fogalmam sem volt, hogy mikor hajtotta fejét álomra. Mindenesetre: a "kapcsolatunk" most sem változott, minden maradt a régiben... Azt hiszem ... !

Kiléptem a forró, puha tengerparti homokra, a madarak szintén bearanyozták a reggelemet énekükkel, s a sohasem nyugvó tenger hullámzott. Kedvem lett volna beleszaladni, de sajnos az elővigyázatosságom nem hagyta. Túlságosan félek, mert nem tudom mit rejt a víz.

Oldalra nézve, láttam meg Justin-t, aki alig vetve rám ügyet, egy szigonnyal indult a víz felé. A bunkó emberek sosem félnek ? A hűvöst adó pálmafa alá mentem, s megittam az utolsó korty vizet. Lekupakoltam, s pár percre elidőztem a fiún. Tegnap este olyan érzések íródtak le arcán, melyet még anno nem láttam rajta. Szomorú volt ! Bántotta a dolog. Megértem ! A saját apjáról van szó, akit elveszített. Viszont nem tudom milyen kapcsolatuk volt, hiszen mikor részvétemet mondtam, ő egy "marhaság.." oldalvigyorral válaszolt. Nem tudom mi rejtőzik emögött az álarc mögött, de minden nap egyre kíváncsibb vagyok rá !

A szigonyon ékeskedett a hal, melyet a fűre fektetett, majd a flakonért nyúlt. Megrázta, hogy biztos legyen benne: üres ! Szemei elkerekedtek, a műanyagot a földhöz vágta. Magam is meglepődtem lépésén.
-Megittad ?.. Mi lenne ha hoznál ?-förmedt rám. Válaszul semmit nem tudtam felnyögni, csak eltátottam a számat.-Úgysem csinálsz semmit !-vette fel a halott állatot.
-Most kezd helyre jönni a lábam... hidd el, hogy segíteni akartam, de nem tudtam !
-Nem tudtál, vagy nem akartál ?-emelte fel hangját.
-Miért ordítasz ? Itt állok 3 lépésre tőled, nem vagyok süket !-mellkasa gyorsabban kezdett mozogni le-fel. Olyan dühös lett 2 perc alatt, hogy fel sem fogtam: ez hogy lehetséges ?!
-Úgy látom már jobban vagy, szóval itt az ideje csinálnod is valamit !
-..Pff...-nevettem fel lenézően.
-Vagy inkább duzzogsz ?
-Senki nem kért meg arra, hogy te elkezdj halat meg gyümölcsöket szedni...
-Mégis ettél belőle !-közelebb lépett hozzám, már a helyzet így is feszélyezett. 1 lépés választott el minket, s amit akkor észrevettem: arca szörnyen megviselt. Szeme alja karikás, s bajusza kezdett feltűnni. Ha csak a semmiből ugrott volna elém, ott a helyszínen kapok szívrohamot: mert elég ijesztő állapotban volt. Szótlan maradtam, gonosz arckifejezésemet elővéve kaptam fel a három flakont, majd a vízeséshez indultam.

A víz csobogása megnyugtatott. Mintha egy kiránduláson lennék, csak rossz helyen, rossz emberrel. Soha nem értettem meg az ilyen személyiséggel rendelkezőket, és nem is fogom. A nagyképűség határtalan ! Néha azok is megjátsszák magukat, akiknek nincs mire ! Lenézően bánnak a másikkal, és azt hiszik ők a mindenség, ráadásra a szüleiket sem tisztelik ! De én sem vagyok különb, hogy ezen kattogok: egy olyan emberen, akit külsőre ítélek meg ! Attól hogy tudom a nevét, és pár megdöbbentő sztorit, nem jelenti azt hogy ismerem !

Az utolsó vizes palackot kupakoltam le, mikor hangokat hallottam az erdőből. Megijedve kaptam fel fejem, s kezembe véve a három flakont rohanni kezdtem. Hátra pillantva láttam, hogy mozog a susnyás, s sikítva: gyorsítottam a tempón.
-JUSTIN !-ordítottam.-JUSTIN !
-FOX !-hallottam kétségbeesett hangját. Az egyik palackot elhagytam, de eléggé bátortalan voltam ahhoz, hogy megálljak és felvegyem.-Fox !-jött a hang egyre közelebbről, ebből tudtam, hogy mindjárt kint vagyok.
-Justin !-rohantam, egyenesen karjaiba.
-Mi van ? Mi történt ?-fogta meg hátam.
-Valami...-lihegtem, könnyben lévő szemeimmel az erdőt fürkésztem.-Valami volt ott !-szemöldökeit összehúzva, indult az erdőbe. Bement, körbenézett, de nem látott semmit. Karjait széttárva, s vállát meghúzva vágott egy "itt nincs semmi" arcot.-Tudom hogy volt ott valami... hallottam ...
-És láttad is ?-nézett rám hülyén.
-Nem képzelődtem !
-Egy városi lánynak eléggé szokatlan lehet ez a környezet !
-DE NEM KÉPZELŐDTEM !-kiabáltam el magam, s a 2 darab flakont a homokba dobtam.
-Jól van, elhiszem.. nyugi !-nyugtatgatott, de szemein más látszott. Dilisnek nézett, pedig egyáltalán nincs bajom. Lehet hogy hiányzik a családom, a barátaim, a megszokott környezetem: de az eszem még nem ment el.

Kissé hisztisre sikerült a felcsattanásom, de csak az engem ért dolgok miatt. Ugyan ki lenne nyugodt, mikor a gépe lezuhan. Egy idegen környezetet igenis nehéz megszokni: főleg ha csak te lakod... főleg ha tele van mindenféle állattal.
-Őh...-hallottam meg Bieber hangját.
-Mi van ?-fordultam felé.
-Megjött ?-emelte fel szemöldökeit, s rossz fiús mosoly kúszott fel arcára. Szemeimet lábamra irányítottam, oda: ahová az övéi is voltak. Kicsit megijedtem, mikor láttam, hogy belső combom elég erősen vérzik.
-Nem.. ez ...-ahogy megérintettem, szörnyen fájt: de szerencsére nem az amire Justin gondolt, és nem is volt rajta olyan nagy vágás: csak egy hosszabb kicsit mély bevágás.
-Akkor ?-mire feleszméltem, már Bieber is közelebbről szemlélte.-Úhh...-guggolt lejjebb. Érdekesen néztem rá, nem tudtam mit akar.-Gyere !-mondanám hogy ez kedves volt tőle, de hangja még mindig ugyanolyan dühben úszó volt, ahogyan szemei is.

A kis faházikóba érkeztünk meg.
-Ülj le !-utasított.
-Miért ?
-El akarsz vérezni ?-fájt a vágás, ezért megtettem amit "kért". Elővett egy elsősegély dobozt.
-Az honnan ?
-Találtam... egyre több mindent hoz ide a víz !-letérdelt, majd kezeit óvatosan lábam közé csúsztatta. Szinte reflex szerű volt, ahogy elvettem onnan igen fürge ujjait.-Ha szétnyitnád könnyebben menne a dolog !-nem bírta ki, arca egy elég perverz vigyort vett fel.
-Kezdem azt hinni, hogy ínyedre van a 'munka' ...-néztem rá gonoszan, mire még jobban elvigyorodott.