4. fejezet~ Összetörve

Összetörtem...
Muszáj volt valakihez 'odabújnom', mert úgy éreztem, hogy magamra maradtam. Pedig soha nem voltam gyenge, próbáltam mindig erős maradni, de ha ez nem jött össze, legalább annak látszani. Ha sírnom kellett, csak visszafojtottam, és a szüleimre gondoltam... valahogy megnyugtatott azaz érzés, (hogy van aki kifejezetten utál, de jó tudni,) hogy vannak olyanok, akik örökké szeretni fognak majd, akármilyen hülyeséget csinálok.
De azzal soha nem számoltam, hogy egyszer elveszítem őket, semmiféle előjel nélkül... És azzal sem, hogy egyszer az általam leggyűlöltebb ember karjaiban fogom kisírni az összes fájdalmamat. De soha nem tudni, hogy mit hoz a sors... egyszer fent, egyszer lent !

Bőröm forró volt, és lábam is szörnyen fájt. Szerencsére tudtam aludni egy keveset.
Ahogy felültem az 'ágyon', az ablakon át láttam, hogy Justin épp a vízből tart kifelé, kezeiben egy-egy flakonnal. Röpke pillanatra elragadta fantáziám, fedetlen felső teste, melyről a vízcseppek meglepő gyorsasággal folytak le. Vizes haja, melybe épp akkor túrt bele, s arca... az az arc, ami meglepő titkokat rejteget még előlem...
Addig bámultam, még láttam, hogy észrevett, ahogy közelebb ért a házhoz, s elterült képén az a perverz mosoly. Azonnal lekaptam róla szemeimet.
-Jót aludtál ?-megtámaszkodott a kis négyzet alakú 'nyíláson', s még mindig ugyanúgy vigyorgott.
-Mi olyan vicces ?-kérdeztem rekedtes hangomon, mire halkan felkuncogott, s folytatta.
-Kell víz ?
-Szereztél ?
-Megyek keresek egy kis patakot... vagy valamit !-túrt vizes hajába.
-Honnan a flakon ?
-Ott úszkáltak a víz tetején...-indulni készült, amit nem is bánok. Egyszer olyan 'kedves', máskor pedig elviselhetetlen. Mindig tesz valamit jót, amitől kezd megváltozni a véleményem, de aztán elrontja a visszatérő bunkósságával.

Mikor egyedül maradtam, próbáltam hasznossá tenni magam, és szerezni valami ihatót.
A meleg miatt (ami az egyik ok), képtelen voltam 3 percnél  tovább a napon maradni. Felvettem a kék bikinimet, s rá egy hosszú, bő nyakú pólót, mely lent lóg a vállamról. Ezt apánál használtam pizsamának, és nem hittem volna, hogy lesz más haszna is.

Elbicegtem egy kiszemelt  pálmafához, majd szereztem egy követ, ami elég súlyos volt, s azzal eltalálni. Mondanom sem kell, hogy nem ment...
Míg szerencsétlenkedtem, fülemet egy hang ütötte meg: mintha valaki nevetne. Oldalra kaptam fejem, s Bieber a fának dőlve, bámult.
-Mégis mi olyan nevetséges ?-kezd felhúzni azzal, hogy folyton csak vigyorog.
-Épp azt nézem !-kuncogott fel, majd felém hajított egy üveg vizet.
-Neked mániád a dobálás ?-förmedtem rá. Egyáltalán nem vagyok vevő ezekre a dolgokra.

~Este~

Az első normális körülmények között eltöltött estém. Hála, a kis szellőnek, mely előszeretettel járkál ma este.
-Holnap halat kellene fogni ...-ült le mellém Bieber. Miközben a gyümölcsöt majszoltam, elmerültem a tűz fényes lángjaiban.-Unom ezeket a vega kajákat ...-forgatta meg szemeit.
-Jó ez is, ha más nincs...
-De egész áldott nap ?
-...Nem .. !-néztem rá unottan. Valahol igenis hiányzott a hús.
-Van bicskád, vagy késed ?!
-Van.. miért ?
-Majd ideadod...-ha jól sejtettem, kell valami, hogy hegyesre faragja a 'dárda' végét.

Csönd lett. Ismét csak a tenger hullámai adtak hangot, s ahogyan a fa ropog a tűzben. Egy pillanatra Biebs-re néztem, aki komoly lett. Mintha eszébe jutottak volna dolgok... fájó emlékek. Igazából, még nem is tudtam úgy beszélni vele. Csak hallgat, s magában folytja el, amit majd egymáson fogunk levezetni. Mint egy időzített bomba !
Én kiadtam magamból amit kellett... de persze a 'férfi büszkeség', hogy ők nem sírnak ! Attól, még hogy ejt pár könnyet, nem titulálom gyengének... ! Viszont az is csoda lenne, ha a nagy Justin Bieber-t sírni látnám !

-Ma elég jó kedvedben vagy...-törtem meg a feszült csöndet.
-Nem bőghetek mindig !-fintorgott rám, és akármennyire nem akartam figyelni mondatára, valahogyan megdöbbentett.
-Mire célzol ?!
-Inkább kire ...-tekintete unott volt, és utálattal teli. Mondjuk 3 éven keresztül, mást nem láttam tőle, csak a perverz vigyorait; undort; nagyképűséget, és sorolhatnám naphosszakat...
-Neked egyszer az életben... nehezedre esne normálisnak lenned ?!
-Már megint...-túrt hajába, mint aki elfáradt.
-Bárcsak lenne erősebb szó, a gyűlöletnél !-álltam fel, majd a kunyhóba indultam.
-Neked nehezedre esne egy napot kibírni, hisztizés nélkül ?-kiabált utánam, de mit sem törődve vele, feküdtem le.

~Reggel~

Magam keltem, de lehet hogy magam is feküdtem le. Szerencsére, nem találkoztam szembe önelégült arcával.
Mint mindig, az első pillantásomat kifelé intéztem, ahol mondanom sem kell hogy ki; próbált halat fogni. Lehet, hogy életemben, egy óriási bűnt követtem el, hogy ezt érdemlem... csak tudnám mit !

Levettem lábamról a kötést, s a parton kimostam belőle a vért. Már gyógyulásnak indult a lábam, de ez csak a látszat.
-Ez az !-jött egy örömteljes hang. Úgy látom Bieber kifogta élete első halát. Úgy örül neki, mint egy kisgyerek az új játékának.
Szinte rohant a vízből, de rám sem pillantott, pedig sejthette hogy ott állok. Nem értem, miért duzzog... mint egy rossz kislány !

Miután végeztem a lábammal, odamentem az egyetlen emberhez, akit most jobban érdekelt a hal.
-Gyújts tüzet !-utasított, mintha a főnököm lenne.
-Amióta itt vagyunk, csak parancsolgatsz !
-Bazdmeg... tegnap elpofáztam, hogy egy napig ne hisztizz !
-Én meg azt, hogy legyél normális !
-Már bocs, de ilyen kényes picsa mellett, nem tudok 'normális' lenni !
-Folyton duzzogsz ! Kislány...-szűrtem ki fogaim közül.
-Duzzogok ?-gúnyolódott.-Az a bajod, hogy nem neked van igazad !
-Tessék ?-emeltem fel hangom.
-Ha valaki megmondja az őszinte véleményét, nem vagy képes elfogadni, ezért leállsz hisztizni !
-Mégsem vagyok olyan, mint egy 5 éves !
-Elég szar nevelése van a gazdag apucinak !
-Vedd le a szádat, a szüleimről !-hangom már-már fenyegetővé vált.
-Csöppet sem különbözöl  azoktól a csajoktól, akiket jól meghúzok !-jelent meg oldalvigyora.
-Nem bírod elfogadni, hogy létezik olyan lány, aki undorodik tőled !-felhívásomra, nevetni kezdett.
-Te is csak játszod itt hogy 'mennyire utálsz', de a valódi célod, hogy felfigyeljek rád, és a kellő alkalomkor elvegyem a szüzességed ! Amit 18 év alatt, egyik fiú sem tett meg !-mikor ez az egész 'cikizés' elkezdődött középsuliban, és 3 évig ezt csinálta, a szavai -az elején- igen is fájtak. Ugyan melyik lány tűri ha lekurvázzák, vagy kínos helyzetbe hozzák. Aztán belelendültem ebbe az egész dologba, nem akartam rá figyelni, inkább a tanulással foglalkoztam, hogy legyen belőlem valaki, és olyan sorsra ne jussak, mint ő. Persze az akkori fájdalmak, melyet csak szavakkal ejtett, sebeket hagytak rajtam... melyeket most felsértett ! Kiskoromban is mindig gúnyoltak, és a suliban senki sem védett meg, még a barátnőim is nevettek azon, amiket a fiúk mondtak nekem ! Persze ők ezt viccnek élték meg, de valójában nem tudták, hogy amit tesznek... az fáj ! Megfogadtam, hogy soha nem hagyom magam ! S mikor véget ért a 8 éves rémálom... egy új vette kezdetét !
S most itt tartunk... ez a tuskó mindenkiről tud mindent, a csajok döglenek érte, de nekem nem jön be a viselkedése: mikor először 'találkoztunk', undorítónak tartottam azt, ahogyan a lányokat kezeli.

~Visszaemlékezés~

A táskámban kutattam az iskola előtt, mikor egy kezet éreztem derekamon. Villámként csapott belém a felismerés: az osztálytársam, akiért minden lány odavan !
-Mit akarsz ?-kérdeztem zavartan.
-Elég sok mindent ... !-nyalta meg ajkait, majd méregetni kezdett.
-Nekem most mennem kell ...-ki akartam kerülni, de ekkor kezeit csípőmre csúsztatta, s magához rántott.
-Elvigyelek ?-mondhatnám azt, hogy ajkaimba beszélt, s már mámorba is ejtett közelsége. Soha nem voltam könnyen kapható, és ezen változtatni sem akarok.
-Ne.. nem..-tiltakoztam, de minden volt, csak határozott nem. Ekkor kezei hátra kóboroltak, majd lassan lefelé...
Reflex szerűen kaptam el onnan, mielőtt az célt ért volna, s azonnal lekevertem neki egy pofont, mely alig pár perc után be is vörösödött, s szépen kiadta tenyerem formáját.
-Bunkó !

~Visszaemlékezés vége~

Minden itt kezdődött. Aztán már soha nem szabadultam meg tőle.
És most... most itt járunk: Néha elgondolkoztam rajta, hogy mindenki boldog, aki engem körül vesz. A barátnőimnek, mind barátjuk van, s az életemből akkor hunytak ki a 'csajos napok'. Mindig kérdezték, hogy 'Meddig akarsz még szűz maradni?', s jót nevettek rajta, de én fájdalmasan nyeltem le a torkomban lévő gombócot.
Mindig is tudta, mivel árthat nekem, s most elő is húzta tarsolyából !
-Nem ismersz még elég jól ... hisz már rég nem vagyok szűz !-nyögtem fel nehezen.
-Elvetted magadnak ?!-nevetett gonoszan.
-Már volt barátom !-csak maradj erős, s ne törj össze. Ha már nagyon fáj, csak színleld, hogy még bírod.
-Ki volt az a srác, akinek volt gusztusa hozzád nyúlni ?-nyitotta nagyra szemeit.
-Egy ...-kezdtem volna mondandómat.
-Nem hallottam, megismételnéd ?!
-Keress magadnak valamit, amin levezetheted a nem épp előnyös, függőséged !
-De én vagy százszor csináltam, még te egyszer sem !
-A viselkedésed undorító, és csak téged minősít !-hagytam faképnél, majd könnyeimmel küszködve megint a sűrű erdőbe vettem az irányt.
Miért nem magam maradtam életben... miért büntet az élet ! El akarok tűnni a világról, mintha sohasem léteztem volna ... !!